Igaz történetek

Címlap / Igaz történetek

Akik megjárták Brazíliát és meggyógyultak Joao, az Entitások és Isten által.

Egy igaz történet:

“Kislányom születése után nem éreztem magam jól. Megviselt a virrasztások kialvatlansága, mert a fájdalmától kislányom az éjszakákat is végig sírta. Megviselte lelkem a tehetetlenség, hogy mindent megtettem érte, mégsem tűnt elégnek. 6 hetes korában kórházba is került. Sok teher és nehézség után úgy döntöttem, hogy keresek olyan tiszta lehetőségeket, amik által a lelkemet feloldhatom a súlyok alól. Így kipróbáltam néhány technikát. Az egyik ilyen próbálkozásom, egy előző életes utazásom viszont sajnos nem jól sült el. Az univerzum egy távoli pontjára keveredtem és ott lelkem egy része darabokra szakadt. Egy aprócska védtelen sérült darabja élt tovább bennem hónapokon át kínok között. Több spirituális mestertől kértem segítséget, de ők csak néhány óráig enyhítettek helyzetemen. E keresgélésem útján jutottam el Eszterhez. Megkezelt, amitől először éreztem az elmúlt fél év után, hogy tényleg jobban lettem. Így éreztem, hogy hiteles számomra amit tett és hittem neki, mikor azt mondta, hogy Brazíliában tudnak nekem segíteni, menjek. Akkor még fogalmam sem volt, hogy hova is megyek, de nem volt kérdés számomra, hogy indulnom kell.

Felszálltam a repülőre számtalan kérdéssel és kéréssel és az utolsó csepp reménnyel szívemben, hogy hátha tényleg van egy hely, a földön ahol tudnak rajtam segíteni. A kint tartózkodásom alatt számtalan kérdésemmel és kérésemmel álltam Joao előtt, aki minden egyes alkalommal leültetett meditálni. Így napi közel 8 órákat meditáltam. E meditációk alatt nagy részben sírtam, zokogtam, dühöngtem és úgy éreztem, hogy szívem szakad meg közben. Végig mutatták ez életem összes traumatikus eseményét, fájdalmát, szomorúságát. Nagyon sok volt belőle. Ekkor még nem értettem az egészet. És tettem fel a kérdéseket dühösen… Hát miért nem válaszol Joao nekem? Miért csak meditálni küld? Miért kell ezeket újra megélnem, hát nem volt elég egyszer? Nem is ezt kértem, hanem azt, hogy a jelenlegi helyzetemben segítsen, erre végig zokogok heteket? Ez segítség?

De mikor hazaérkeztem, azt éreztem, hogy egy más ember ért haza, mint aki elment. Egy sokkal tisztább, erősebb, könnyebb, boldogabb, ember érkezett meg, tele reménnyel és hittel a szívében.

Nem úgy és nem pont azt kaptam amit és ahogy szerettem volna. Annál sokkal többet kaptam és azt, amire tényleg szükségem volt és nem azt amire én azt hittem, hogy szükségem van. Így ezt is megtanultam, hogy én nem mindig tudhatom, hogy mi a jó nekem ezért az égiekre kell bízzam magam, mert ők tisztán látják. S ha még nem is értem azt, amit kapok és még ha nem is esik jól igazán, akkor is hinnem kell, hogy tényleg az a jó nekem. És meg fogom érteni, amikor eljön az idő. Azóta ezzel a tudattal veszem az életem nehézségeit és igyekszem egy tanulási folyamatként tekinteni mindenre, amit megélek.”